Az Irgalmasság Évének
a himnusza
A himnusz kottája többszólamra olaszul
A logo P. Marko Rupnik szlovén jezsuita mozaikművész alkotása; szemléletes egységbe foglalja a szentév alapgondolatát: „Irgalmasok, mint az Atya”. A Lukács evangéliumában Jézus az ellenségszeretet témája kapcsán szólítja fel követőit: „Legyetek tehát irgalmasok, amint a ti Atyátok is irgalmas” (Lk 6,36). A logo, az irgalmasság egyfajta teológiai összegzéseként, a Fiút mutatja, aki vállára veszi az eltévedt embert, felhasználva az ősegyház egyik nagyon kedvelt Jó Pásztor ábrázolását: Krisztus szeretete teljességre viszi a megtestesülés titkát a megváltással.
A logo kiemeli, hogy a Jó Pásztor az ember testét érinti meg mélységben, és szeretettel teszi ezt, hogy megváltoztassa az életét. Azonnal szembetűnik egy érdekes mozzanat: a Jó Pásztor végtelen irgalmassággal magára veszi az emberiséget és összesimuló arcuk egyik szeme összekapcsolódik, ezzel a „közös szemmel” együtt látnak: Krisztus Ádám szemével lát, az pedig Krisztus szemével. Így minden ember felfedezheti Krisztusban, az új Ádámban a saját emberségét és a jövőt, mely reá vár, Krisztus tekintetében szemlélve az Atya szeretetét.
Az egész jelenet egy mandorla bensőjében helyezkedik el, mely mandula formájú fénykoszorú otthonos az ókeresztény és a középkori ikonográfiában, és Krisztus kettős, isteni és emberi természetére utal. A három ovális koncentrikus kék színű kör, fokozatosan világosodik belülről kifelé indulva, Krisztus mozgására utal, aki kiviszi az embert a bűn és a halál éjszakájából. Másfelől pedig a sötétebb színek mélysége a mindent megbocsátói atyai szeretet végső kifürkészhetetlenségére utal. Krisztus kezein és lábain a sebhelyek az értünk szeretetből vállalt szenvedése nyomai. Ez a Krisztus erős, képes megtartani a vállán az elesett emberiséget, nyugodtan rábízhatjuk magunkat. Lépteit az Útra helyezi, mert Ő és egyedül Ő ismeri a hazafelé, az irgalmas atyai Ház felé vezető utat.
A függőleges helyzetű mandula motívum bal oldalán fut a szentírási idézet: Irgalmasok, mint az Atya. Az alapforma a latin szöveg: Misericordes sicut Pater, de a világnyelvekre lefordítva is megjelenik az irgalmasság rendkívüli szentévének a logója.
A logo kiemeli, hogy a Jó Pásztor az ember testét érinti meg mélységben, és szeretettel teszi ezt, hogy megváltoztassa az életét. Azonnal szembetűnik egy érdekes mozzanat: a Jó Pásztor végtelen irgalmassággal magára veszi az emberiséget és összesimuló arcuk egyik szeme összekapcsolódik, ezzel a „közös szemmel” együtt látnak: Krisztus Ádám szemével lát, az pedig Krisztus szemével. Így minden ember felfedezheti Krisztusban, az új Ádámban a saját emberségét és a jövőt, mely reá vár, Krisztus tekintetében szemlélve az Atya szeretetét.
Az egész jelenet egy mandorla bensőjében helyezkedik el, mely mandula formájú fénykoszorú otthonos az ókeresztény és a középkori ikonográfiában, és Krisztus kettős, isteni és emberi természetére utal. A három ovális koncentrikus kék színű kör, fokozatosan világosodik belülről kifelé indulva, Krisztus mozgására utal, aki kiviszi az embert a bűn és a halál éjszakájából. Másfelől pedig a sötétebb színek mélysége a mindent megbocsátói atyai szeretet végső kifürkészhetetlenségére utal. Krisztus kezein és lábain a sebhelyek az értünk szeretetből vállalt szenvedése nyomai. Ez a Krisztus erős, képes megtartani a vállán az elesett emberiséget, nyugodtan rábízhatjuk magunkat. Lépteit az Útra helyezi, mert Ő és egyedül Ő ismeri a hazafelé, az irgalmas atyai Ház felé vezető utat.
A függőleges helyzetű mandula motívum bal oldalán fut a szentírási idézet: Irgalmasok, mint az Atya. Az alapforma a latin szöveg: Misericordes sicut Pater, de a világnyelvekre lefordítva is megjelenik az irgalmasság rendkívüli szentévének a logója.
„Irgalmasok, mint az Atya”
Az Irgalmasság Évének a mottója
A Szentév „mottója”: Irgalmasok, mint az Atya. Az irgalmasságban kapunk bizonyságot arra, hogyan szeret Isten. Ő teljesen, örökre, ingyenesen, viszonzásul semmit sem várva adja nekünk önmagát. Amikor hívjuk, segítségünkre siet. Milyen szép, hogy az Egyház mindennapi imája ezekkel a szavakkal kezdődik: „Istenem, jöjj segítségemre! Uram, segíts meg engem” (Zsolt 70,2). A tőle kért segítség már Isten irántunk való irgalmasságának első lépése. Ő jön elénk, hogy kiszabadítson minket a gyöngeségből, melyben élünk. Az ő segítsége abban áll, hogy elfogadtatja velünk jelenlétét és közelségét. Az ő együttérzésétől napról napra megérintve tudunk mi is együtt érzők lenni mindenki iránt.