Gróf Károlyi Sándor 1725. július 25-én keltezett alapítólevelében megfogalmazta a piarista rend Nagykárolyban történő letelepítési szándékát, vállalta a rendház és iskola felépítését. 1727. szeptember 27-én a szerzetesek letelepedtek Nagykárolyban és a ferencesektől átvették a plébánia vezetését.
A rendház lakója volt egy ideig Dugonics András, a magyar regény első népszerű művelője. 1775-76-ban itt tanított Révai Miklós, a magyar nyelvtudomány egyik alapítója. Ugyancsak tagja volt e társháznak Erdősi Imre, a branyiszkói hős.
1754-ben Károlyi Ferenc nyomdát alapított a városban, amely jelentős szerepet töltött be az egész környék művelődési életében. A nyomdát hosszú ideig Pap István tudós tipográfus vezette, eleinte inkább magyar és orosz ábécés könyveket nyomtattak itt, de hamarosan értékes földrajzi munkákat is kiadtak.
Az 1700-as évek végén Nagykároly Szatmár vármegye székhelye lesz, s ez a körülmény méginkább hozzájárult a város fellendüléséhez. A vármegyeházát 1780-ban építették, de az 1834-es földrengés következtében súlyosan megrongálódott, új székházat kellett építeni, amely 1905-ben nyerte el végleges formáját. Itt dolgozott, mint megyei főjegyző Kölcsey Ferenc, a Himnusz költője. A XIX. század második felében berendezett Kölcsey-emlékszoba létrehozásával tartották ébren a megye nagy fiának emlékét, ezt az első világháború végén felszámolták. A kastélykert keleti sarkában művészi Kölcsey-szobor állt, Kallós Ede alkotása, amelyet 1897-ben lepleztek le, s amelyet az 1930-as években a Kossuth-kertben lévő Kossuth-szoborral együtt eltüntettek.
A szerzetesrendek feloszlatása után (1949) a piarista szerzetesek egyházmegyés papokként vezették a plébániát 1983-ig, amikor az utolsó piarista atya, P. Dr. Gyulai László meghalt. Ettől kezdve a plébániát egyházmegyés papok vezetik.
A piarista atyák irányítása alatt általában mindig a házfőnök volt a plébános. Íme, a nevük:
Plébánosok:Kurcz Egyed (1804-1805), Mészáros Ferenc (1805-1808),
Dáni Zsigmond (1808-1811), Endrődy János (1811-1817),
Brandner Lipót (1821-1823), Bokros Szal. Ferenc (1823-1829),
Semler Xav. Ferenc (1829-1830), Fehér Glüczér (1830-1833),
Szűcs Kal. József (1833-1834), Takáts István (1834-1843),
Lévay Zsigmond (1843-1849), Vida Incze (1849-1854),
Lévay Zsigmond (1854-1869), Groszmann Alajos (1869-1870),
Ziskay Pál (1870-1878), Palczer Ernő (1878-1903), Timár Péter (1903-1905),
Dr. Schweighoffer János (1905-1906), Dr. Titz Antal (1906-1908),
Récsei Ede (1908-1919), Dr. Horváth Jenő (1919-1928),
Dr. Schweighoffer János (1928-1934), Dr. Földvári György (1934-1940),
Bakódi Antal (1940-1942), Raszga István (1942-1943),
Végh Árpád (1943-1944), Dr. Gyulai László (1944-1983).