Az irgalmasság lelki cselekedetei


1. Bűnösöket meginteni

Urunk, Istenünk,
könyörülj népeden és oldozd fel minden bűnétől,
hogy a büntetést, amelyre bűneinkkel rászolgáltunk,
irgalmad tartsa távol tőlünk.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön–örökké. Ámen.
(Római Misekönyv - Szentmisekönyörgés: Bűnök bocsánatáért)

17Ne gyűlöld testvéredet szívedben, hanem fedd meg nyíltan, hogy ne legyen bűnöd miatta. (Lev 19,17)

20Mert nincs a földön igaz ember, aki jót tenne, és ne vétkeznék. (Préd 7,20)

16Amikor pedig elmúlt a hét nap, az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 17»Emberfia, őrállóul rendeltelek Izrael házához; ha hallod a szót az én számból, hirdesd azt nekik az én nevemben. 18Ha azt mondom a gonosznak: ‘Halállal halsz meg!’ – és te nem hirdeted neki, és nem beszélsz, hogy megtérjen gonosz útjáról és éljen, maga a gonosz a saját gonoszsága miatt hal ugyan meg, de a vérét a te kezeden keresem. 19Ha azonban hirdeted a gonosznak, de ő nem tér meg gonoszságából és gonosz útjáról, ő maga ugyan meghal istentelensége miatt, te azonban megmentetted lelkedet. 20De ha az igaz is eltér igazságosságától és istentelenséget cselekszik, akkor akadályt rakok elé és ő meghal; azért, mivel te nem figyelmeztetted őt, meghal bűne miatt, és nem lesz emlékezete igazságosságának, amelyet cselekedett, vérét azonban a te kezeden keresem. 21Ha azonban te figyelmeztetted az igazat, hogy ne vétkezzék az igaz, és ő nem vétkezik, valóban élni fog, mert figyelmeztetted őt, s így megmentetted lelkedet.« (Ez 3,16-21)

1Akkor az Úr ezt a szózatot intézte hozzám: 2»Emberfia, szólj néped fiaihoz és mondd nekik: Ha valamely országra kardot bocsátok, és az ország népe egy férfit választ legkisebbjei közül és azt magának őrállóvá rendeli, 3s ez látja jönni a kardot az ország ellen, és megfújja a harsonát és hírt ad a népnek: 4ha aztán valaki meghallja a harsona hangját – bárki is legyen az –, de nem hallgat a figyelmeztetésre, és eljön a kard és elragadja: annak vére a saját fején lesz. 5Hallotta ő a harsona szavát, de nem hallgatott a figyelmeztetésre; ezért vére őrajta lesz; ha hallgatott volna a figyelmeztetésre, megmentette volna életét. 6Ha pedig az őrálló látja jönni a kardot, de nem fújja meg a harsonát, és a nép nem kap figyelmeztetést, és eljön a kard és elragad valakit közülük: azt ugyan a saját gonoszsága miatt ragadják el, vérét azonban az őrállónak kezéből fogom számon kérni. 7Téged pedig, emberfia, őrállónak rendeltelek Izrael háza számára; ha tehát beszédet hallasz számból, mint az enyémet hirdesd azt nekik. 8Ha azt mondom az istentelennek: Halállal halsz meg, te istentelen! – de te nem szólsz, hogy az istentelen tartózkodjék az ő útjától, az istentelen ugyan a saját gonoszsága miatt hal meg, vérét azonban a te kezedből kérem számon. 9Ha azonban hirdeted az istentelennek, hogy útjairól térjen meg, de ő nem tér meg útjáról, akkor a saját gonoszsága miatt meg fog halni, te azonban megmentetted lelkedet. (Ez 33,1-9)

1Azokban a napokban megjelent Keresztelő János, és hirdette Júdea pusztájában: 2»Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa. (Mt 3,1-2)

17Ekkor kezdte Jézus hirdetni és mondani: »Térjetek meg, mert elközelgett a mennyek országa.« (Mt 4,17)

10Történt pedig, hogy amikor asztalhoz telepedett a házban, sok vámos és bűnös jött, és asztalhoz ült Jézussal és tanítványaival együtt. 11Ezt látva a farizeusok megkérdezték a tanítványait: »Miért eszik a ti Mesteretek vámosokkal és bűnösökkel?« 12Ő meghallotta ezt és így szólt: »Nem az egészségeseknek kell az orvos, hanem a betegeknek. 13Menjetek és tanuljátok meg, mit tesz az: ‘Irgalmasságot akarok, és nem áldozatot’. Nem az igazakat jöttem hívni, hanem a bűnösöket.« (Mt 9,10-13)

18Az azonban, ami a szájból kijön, a szívből származik, és ez teszi tisztátalanná az embert. 19Mert a szívből származnak a rossz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, erkölcstelenségek, lopások, hamis tanúskodás, káromkodások. (Mt 15,18-19)

15Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. 16Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni. 17Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. 18Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is. (Mt 18,15-18)

1Jézus pedig kiment az Olajfák hegyére. 2Korán reggel ismét megjelent a templomban, ahol az egész nép köréje sereglett. Leült, és tanította őket. 3Az írástudók és a farizeusok odavittek hozzá egy asszonyt, akit házasságtörésen értek. Középre állították, 4és azt mondták Jézusnak: »Mester! Ezt az asszonyt házasságtörésen kapták. 5Mózes a törvényben azt parancsolta nekünk, hogy az ilyeneket meg kell kövezni. Te ugyan mit mondasz?« 6Ezt azért mondták, hogy próbára tegyék, és hogy bevádolhassák. Jézus azonban lehajolt, és ujjával írt a földre. 7Amikor azok tovább faggatták őt, fölegyenesedett, és azt mondta nekik: »Aki közületek bűn nélkül van, az vessen rá először követ.« 8Aztán újra lehajolt, és írt a földre. 9Azok pedig ennek hallatára egymás után elmentek, kezdve a véneken, s ő egyedül maradt a középen álló asszonnyal. 10Jézus fölegyenesedett, és azt mondta neki: »Asszony, hol vannak ők? Senki sem ítélt el téged?« 11Az erre így szólt: »Senki, Uram!« Jézus ekkor azt mondta neki: »Én sem ítéllek el. Menj, és többé már ne vétkezzél!« (Jn 8,1-11)

14Nem azért írom ezeket, hogy megszégyenítselek titeket, hanem azért, hogy mint kedves fiaimat intselek. (1Kor 4,14)

16Azt mondom tehát: Lélek szerint járjatok, és ne teljesítsétek a test kívánságait! 17Mert a test a Lélek ellen vágyakozik, a Lélek pedig a test ellen; ezek ugyanis egymással ellenkeznek, hogy ne azt tegyétek, amit szeretnétek. 18Ha a Lélek vezet titeket, nem vagytok a törvény alatt. 19A test cselekedetei nyilvánvalók: paráznaság, tisztátalanság, bujaság, 20bálványimádás, mágia, ellenségeskedés, viszálykodás, versengés, harag, veszekedés, széthúzás, szakadás, 21irigykedés, részegeskedés, tobzódás és hasonlók. Ezekről előre mondom nektek, mint előbb is mondtam, hogy akik ilyen dolgokat tesznek, nem nyerik el Isten országát. 22A Lélek gyümölcse pedig a szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség, jóság, hűség, 23szelídség, önmegtartóztatás. Ilyenek ellen nincsen törvény. 24Akik pedig Krisztus Jézuséi, megfeszítették testüket a vétkekkel és a kívánságokkal együtt. 25Ha a Lélek által élünk, járjunk is a Lélek szerint!
26Ne vágyódjunk a hiú dicsőség után, egymást ingerelve, egymásra irigykedve! (Gal 5,16-26)

1Testvérek, ha valakit valamilyen bűnben tetten is érnek, ti, akik lelkiek vagytok, oktassátok az ilyet a szelídség szellemében; de ügyelj magadra, nehogy te is kísértésbe ess. (Gal 6,1)

16Krisztus igéje lakjék bennetek gazdagon! Minden bölcsességgel tanítsátok és intsétek egymást! Hálaadással szívetekben énekeljetek Istennek zsoltárokat, himnuszokat és szent énekeket! (Kol 3,16)

12Kérünk ezenkívül titeket, testvérek, hogy becsüljétek meg azokat, akik fáradoznak közöttetek, akik elöljáróitok az Úrban, és intenek titeket. (1Tessz 5,12)

10Az eretnek embert egy-két intés után kerüld, 11tudva, hogy az ilyen romlott, vétkezik, és saját maga ítéli el önmagát. (Tit 3,10-11)

1Azért mi is, akiket a tanúknak ilyen nagy felhője vesz körül, tegyünk le minden terhet és a minket környező bűnt, kitartással fussuk végig az előttünk álló küzdőpályát. 2Tekintsünk fel a hit szerzőjére és bevégzőjére, Jézusra, aki az eléje tárt öröm helyett keresztet szenvedett, nem törődve a gyalázattal; és Isten trónjának jobbján ül. 3Gondoljatok tehát őrá, aki a bűnösök részéről maga ellen ilyen nagy ellentmondást szenvedett el –, hogy el ne lankadjatok, és lelketekben ne csüggedjetek.
4Mert még nem álltatok ellen véretek ontásáig a bűn ellen vívott harcban, 5és elfelejtettétek a vigasztalást, amely nektek, mint fiaknak szól:
»Fiam, ne vesd meg az Úr nevelő fenyítését,
és ne csüggedj el, ha büntet,
6mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti,
és megostorozza minden fiát,
akit magához fogad«. 7Neveltetésetek érdekében szenvedtek. Mint fiakkal, úgy bánik veletek Isten, s melyik fiú az, akit apja nem fenyít meg? 8Ha kimaradtatok a fenyítésből, amelyben mindenki részesült, akkor fattyak vagytok és nem fiak! 9Ezenkívül ha a testi apáink megfenyítettek minket, és tiszteltük őket, vajon nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? 10Mert apáink kevés napon át, tetszésük szerint fenyítettek meg minket, ő pedig azért, ami segítségünkre van, hogy az ő szentségében részesedjünk. 11A fenyítés a jelenben nem látszik ugyan örvendetesnek, inkább elszomorítónak. Később azonban azoknak, akik általa megedződtek, az igazságosság békeszerző gyümölcsét adja. (Zsid 12,1-11)

8Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. 9Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól.10Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk. (1Jn 1,8-10)

Már Szent Pál apostol is figyelmezteti a keresztényeket: „Testvérek, ha valakit valamilyen bűnben tetten is érnek, ti, akik lelkiek vagytok, oktassátok az ilyet a szelídség szellemében” (Gal 6,1). Nem könnyű az irgalmasságnak ezt a lelki formáját gyakorolni, fájó valakit a saját hibájával szembesíteni, de ugyanakkor reményt hordozó, mert feltárja annak lehetőségét, hogy valaki újat, jobbat keressen. A bűn megelégelése mindannak, ami van, a vágy elhalványulása, hogy a jelen jobbá és nemesebbé váljon. A bűnből való újjáéledés tulajdonképpen egy új élet lehetősége. A zsoltáros tiszta szívért imádkozik, alkotója teremtsen benne tiszta szívet. A teremtés a Szentírás nyelvén pedig egyedül Istennek a képessége. A bűnből való újjáéledés feltétele a bánat. A bánat nem a gyengék, hanem az igazán erősek képessége. A szentek is bűnbánatban élték le életüket, mert tudták, hogy mindaz, amit eddig elértek nem a végleges, meg kell újuljanak, hogy mindig jobbat tudjanak életükből formálni. A bűnös megintése által a lélek újra életre kel. A kereszten az Üdvözítő mellett a szenvedő gonosztevő külső sorsa nem változott meg bánata által, de belső szabadságot és reményt kapott, lelke megfiatalodott.
Csak az tudja az irgalmasságnak ezt a formáját igazán helyesen gyakorolni, aki önmaga is bűnbánatot tud tartani, aki a bűnös megintésekor felfedezi, hogy intése nem a „Te”-nek, hanem a „Mi”-nek szól. Szent Pál kifejti, hogy a bűnös megintése milyen formában kell történjen: legyen az bátorítás, a bűnös épülésére szolgáljon, legyen testvéri, békés és szelíd.


2. Tudatlanokat tanítani

Kérünk, Istenünk, áraszd szívünkbe
az értelem, az igazság és a békesség lelkét,
hogy egész szívvel felfogjuk, ami kedves neked,
és azt megismerve, közös akarattal tettekre váltsuk.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön–örökké. Ámen.
(Római Misekönyv - Szentmisekönyörgés: Lelkigyakorlat vagy lelkipásztori összejövetel alkalmával)

30b»Azt gondolod, hogy érted, amit olvasol?« 31aAz így felelt: »Hogyan érteném, ha nincs, aki megmagyarázza nekem?« (Csel 8,30b-31a)

Ezalatt az irgalmassági cselekedet alatt nem általában a tanítást érti az egyház, hanem Isten megismertetését. A mai korokban talán az egyház egyik legnagyobb kihívása: Istenről hitelesen és érthetően beszélni. Amiért az egyház hálás lehet az ateizmusnak az, hogy újra központi témává vált az Istenről való beszéd. Fájdalmas valósága a mai időknek, hogy az Istenről szóló beszédünk, nyelvezetében sokszor holtnak, életidegennek tűnik. A hit számára nincs névtelen Isten, hanem Isten mindig a megtapasztalt Isten, „az én Istenem”. Isten ugyanakkor csak a gőgösek számára távoli. Az alázatos beismeri önmaga törékenységét, kicsinységét; számára Isten mindig a legközelebbi.

3. Kételkedőknek jó tanácsot adni

Istenünk, fáradságban erősségünk,
bajainkban menedékünk, sírásunkban vigaszunk!
Könyörülj népeden,
hogy a megérdemelt csapásoktól jobbá legyünk,
és irgalmadból végül is új életre keljünk.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön–örökké. Ámen.
(Római Misekönyv - Szentmisekönyörgés: Bármilyen szükségben, megpróbáltatásban)

4Üdvözítő Istenünk azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. (1Tim 2,4)

18Minden bölcstől kérj tanácsot és ne vess meg semmi hasznos tanácsot. (Tób 4,18)

5Mert gyermek születik nekünk,
fiú adatik nekünk;
az uralom az ő vállán lesz,
és így fogják hívni nevét:
Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten,
Örökkévalóság Atyja, Béke Fejedelme. (Iz 9,5)

6Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok őt, amíg közel van!
7Hagyja el útját az istentelen, és gondolatait a bűnös ember! Térjen vissza az Úrhoz, aki megkönyörül rajta, és Istenünkhöz, mert ő nagylelkű a megbocsátásban!
8Mert a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és az én útjaim nem a ti útjaitok – mondja az Úr. –
9Mert amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.
10Mert amint lehull az eső és a hó az égből, és nem tér oda vissza, hanem megitatja a földet, termékennyé és gyümölcsözővé teszi, magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek,
11úgy lesz az én igém is, mely számból kijön: nem tér vissza hozzám eredménytelenül, hanem megteszi, amit akarok, és véghezviszi, amiért küldtem.  (Iz 55,6-11)

7Ne kérj tanácsot irigyedtől, és titkold el szándékodat azoktól, akik féltékenyek rád.
8Minden tanácsadó útbaigazít, de van olyan, aki saját javára ad tanácsot.
9Légy óvatos a tanácsadóval szemben! Tudd meg előbb, mire van szüksége, mert ő is magáról gondoskodik, 10hogy karót ne dugjon a földbe, és ne mondja neked: 11»Jó úton vagy!« s azután odaálljon, hogy lássa, mi lesz veled.
12Ha vallástalan emberrel szent dologról beszélsz, igaztalannal igazságról, asszonnyal vetélytársnőjéről, gyávával háborúról, kereskedővel üzletről, vevővel eladásról, irigy emberrel háláról, 13könyörtelennel irgalmasságról, becstelennel becsületességről, rest munkással bármi munkáról, 14esztendei munkással évi számadásról, lusta rabszolgával sok munkáról: ne hallgass semmiféle tanácsukra!
15
De keresd fel gyakran a jámbor embert, akiről tudod, hogy Isten félelmében jár, 16aki lélekben hozzád hasonló, aki megsajnál, ha sötétben botorkálsz!
17De lelkiismereted jó tanácsára is ügyelj, mert semmi sem ér neked többet ennél! (Sir 37,7-17)

A kételkedést, mint olyat nem szabad elítélni. A kételkedés még nem jelent egyben ellentmondást Istennek. Az ember, mint Isten-kereső létét a bizonytalanságban és a kockázatban fedezi fel. A kételkedőknek jó tanácsot adni azt jelenti: az embernek meg kell akadályoznia, hogy felebarátja kételye kétséggé fejlődjön. Két dolgot lehet megállapítani: a.) a vágyakozás önmagában is elegendő. Az üdvösség ott valósul meg, ahol az ember vágyakozóan tudja kinyújtani kezét Isten felé. b.) a hit alapja soha nem az, hogy azt mennyire lehet szavakban megalapozni. Ha az irgalmasságot gyakorló ember meg akarja akadályozni, hogy felebarátjában a kétely kétséggé fejlődjön, akkor komolyan kell őt vegye. Nem szabad elvárni, hogy a kételkedő egyszerre mindent elfogadjon, hagyni kell, hogy az lassan kifejlődjék benne.  

4. Szomorúakat vigasztalni

Mindenható, örök Isten, szomorúak vigasztalója,
bajbajutottak erőssége:
jusson el hozzád könyörgésünk,
amikor a sokféle bajból hozzád kiáltunk:
érezzük mindnyájan boldog örömmel,
hogy a megpróbáltatások idején velünk van irgalmas jóságod.
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
(Római Misekönyv - Szentmisekönyörgés: A Szenvedőkért – a nagypénteki szertartásból)

49Emlékezzél meg szavadról,
melyet szolgádnak mondtál,
amellyel reménységet nyújtottál nekem.
50Nyomorúságomban ez vigasztal engem,
mert igéd életet ad nekem. (119. Zsolt 49-50)

A szomorúak megvigasztalása komoly lelki erősséget igényel, nem lehet üres szavakkal másokat az éltető igazságra vezetni. A vigasztalás képessége kegyelem. A vigasztaló megérzi, hogy ő maga is vigasztalásban részesül (2Kor 1,3-4). Isten jelenléte Szentlelkén keresztül a vigasztalást akarja az emberi szívbe árasztani. A vígasztalónak tudnia kell, hogy a vígaszra szoruló sokszor sokkal mélyebb válságban van, mint amennyi külsőleg látszik. Egy ilyen válság, ha a szomorkodó nem találja a szavakat, hogy megváltójával beszéljen, hozzá imádkozzon. A vigasztalás arra törekszik, hogy senki ne maradjon magára hagyatott, megérezzék, hogy van mellettük egy segítő kéz és egy meghallgatásra készséges szív. A kereszténynek a feladata, hogy elsősorban a magukra maradottak, az egyedül levők számára nyújtson vigasztalást.

5. Bántalmakat békével tűrni

Megbocsátást és kiengesztelést adó Istenünk,
te az üdvösség áldott napjait készítetted az emberek számára,
hogy mindenki elismerjen téged Teremtőnek és Atyának.
Segíts minket,
hogy készségesen befogadjuk a békességre hívó szavadat,
és szolgáljunk akaratodnak,
amellyel mindent meg akarsz újítani Krisztusban.
Aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön–örökké. Ámen.
(Római Misekönyv - Szentmisekönyörgés: A kiengesztelődésért)

1Kérlek tehát titeket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, éljetek méltó módon ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, 2teljes alázatosságban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. (Ef 4,1-2)

Az evangélium Krisztus türelméről számol be Pilátus előtt (Mk 15, 4-5). A hallgatás nem jelent mindig beleegyezés, hanem a csendben eltűrt bántalmakban feltűnik az igazságosság is. A csend lehet az igazság válasza is. A meglepő Jézus hallgatásában, hogy maga az élő igazság hallgatott benne. Ezáltal győzött. Nem egyedül a szó az, ami tanúskodni tud; sokszor a hallgatás is. A bántalmak békével való eltűrésével békét teremtővé válhat az igazságtalanságot elszenvedett ember.

6. Ellenünk vétkezőknek megbocsátani

Istenünk, te a szeretet parancsával azt akartad,
hogy bántalmazóinkat is őszintén szeressük.
Add úgy követnünk új parancsodat,
hogy a rosszért jóval fizessünk,
és törekedjünk egymás terhét hordozni.
A mi Urunk, Jézus Krisztus, a te Fiad által,
aki veled él és uralkodik a Szentlélekkel egységben,
Isten mindörökkön–örökké. Ámen.
(Római Misekönyv - Szentmisekönyörgés: Bántalmazóinkért)

2Bocsáss meg társadnak, ha vét ellened,
akkor te is, amikor könyörögsz, elnyered bűneid bocsánatát. (Sir 28,2)

Krisztusnál a megbocsátás minden egyes esetben azt jelentette, hogy „elfeledte” a történteket. Ezért a megbocsátás keresztény értelemben azt jelenti, hogy a felebarát bűnére nem csupán nem emlékszem, hanem azt a köztünk levő kapcsolatból teljesen kitörlöm. Amikor a keresztény megbocsát, nem úgy kell tegyen, mintha nem történt volna semmi, hanem valóban úgy, hogy semmi sem történt. Csak így lehet teljességgel megbocsátani, és az újrakezdéshez lehetőséget adni. Így tett Jézus is Péterrel szemben.

7. Élőkért és holtakért imádkozni

Mindenható, örök Isten,
élők és holtak Ura!
Irgalmas jóságodban te azt akarod,
hogy minden ember üdvözüljön.
Hozzád könyörgünk most mindazokért,
akik még a földön élnek,
és azokért is, akik már a másvilágra jutottak.
Add meg nekik bűneik bocsánatát
és az örök boldogságot!
Krisztus, a mi Urunk által. Ámen.
(Temetési szertatáskönyv: A szertartás befejezése)

17Így szólt ekkor az Úr: »Eltitkoljam-e Ábrahám előtt, amit tenni akarok? 18Mert ő nagy és igen hatalmas nemzetté lesz, benne nyer áldást a föld minden nemzete. 19Hiszen azért ismertem meg, hogy megparancsolja fiainak és házanépe utódainak, hogy tartsák meg az Úr útját, és cselekedjenek a jog és az igazság szerint, hogy az Úr így teljesítse Ábrahámért mindazt, amit mondott neki.« 20Azt mondta tehát az Úr: »Szodoma és Gomorra ellen sok a panasz és jajkiáltás, és a bűnük igen súlyos. 21Lemegyek hát, és megnézem, hogy megtudjam, vajon teljesen a hozzám szállt kiáltás szerint cselekedtek-e vagy sem!«
22Erre a férfiak megfordultak, és lementek Szodomába. Ábrahám azonban továbbra is az Úr előtt maradt. 23Eléje járult, és azt mondta: »Hát elpusztítod az igazat a gonosszal együtt? 24Ha ötven igaz van abban a városban, azokat is elpusztítod, s nem kegyelmezel meg annak a helynek az ötven igazért, ha van benne annyi? 25Távol legyen tőled, hogy ilyen dolgot cselekedj, s megöld az igazat a gonosszal együtt, s úgy járjon az igaz, mint a gonosz! Távol legyen tőled! A mindenség Bírája ne tenne igazságot?« 26Azt mondta erre neki az Úr: »Ha találok Szodoma városában ötven igazat, megkegyelmezek értük az egész helynek.« 27Erre Ábrahám azt válaszolta: »Ha már egyszer elkezdtem, hadd szóljak Uramhoz, noha por és hamu vagyok. 28Hátha öt híja lesz az ötven igaznak? Negyvenötért már eltörlöd az egész várost?« Erre ő azt mondta: »Nem törlöm el, ha találok ott negyvenötöt.« 29Erre ismét szólt hozzá: »És ha csak negyven lesz, mit teszel?« Ő azt mondta: »Nem sújtom a negyvenért.« 30»Kérlek – folytatta –, ne haragudj, Uram, hogy szólok: És ha csak harmincat találsz?« Azt felelte: »Nem teszem meg, ha találok ott harmincat.« 31»Ha már egyszer elkezdtem – mondta –, hadd szóljak Uramhoz: Hátha csak húsz lesz?« Azt mondta: »Nem pusztítom el a húszért.« 32»Könyörgök – folytatta –, ne haragudj, Uram, hogy még egyszer szólok: Hátha csak tíz lesz?« Erre azt mondta: »Nem törlöm el a tízért.« (Ter 18,17-32)

8Eljött ekkor Amalek, és harcra kelt Izrael ellen Rafidimban. 9Mózes ekkor azt mondta Józsuénak: »Válassz ki férfiakat, és vonulj hadba Amalek ellen! Én pedig holnap a domb tetejére állok, kezemben Isten botjával.«10Józsue úgy tett, ahogy Mózes mondta, és harcba bocsátkozott Amalekkel. Mózes, Áron és Húr pedig felmentek a domb tetejére. 11Valahányszor aztán Mózes felemelte kezét, győzedelmeskedett Izrael, ha azonban egy kissé leeresztette, Amalek kerekedett felül. 12Mózes keze azonban elfáradt. Fogtak tehát egy követ, és odatették alá. Ő ráült, Áron és Húr pedig kétfelől felemelve tartották a kezét. Történt aztán, hogy keze nem ernyedt el naplementéig, 13és Józsue megfutamította Amaleket és a népét kard élével. (Kiv 17,8-13)

38Júdás pedig összegyűjtötte seregét és Adullám városába vezette. A hetedik nap elérkeztével szokás szerint megtisztultak és ugyanott megülték a szombatot. 39A rákövetkező napon azután elment Júdás az embereivel, hogy elhozza az elesettek holttesteit, és eltemesse őket szüleik mellé a családi sírokba. 40Ekkor azonban a jamniai bálványok fogadalmi tárgyait találták a megöltek alsóruhája alatt, pedig hát ilyenektől a törvény eltiltja a zsidókat. Erre mindnyájuk előtt világossá lett, hogy ezért kellett elesniük. 41Ekkor mindannyian áldották az Úr igazságos ítéletét, aki napvilágra hozta a rejtett dolgokat. 42Majd imára tértek és azt kérték, hogy feledésbe menjen az elkövetett bűn. A hős Júdás pedig intette a népet, hogy óvakodjék a bűntől. Hiszen tulajdon szemükkel látják, hogy mi történt az elesettek bűne miatt. 43Majd gyűjtést rendezett, és tizenkétezer ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe, hogy áldozatot mutassanak be a megholtak bűneiért, mert helyesen és jámborul gondolkodott a feltámadásról. 44Ha nem remélte volna ugyanis, hogy az elesettek fel fognak támadni, felesleges és hiábavaló dolog lett volna imádkozni a halottakért. 45Tekintetbe vette ezenkívül azt is, hogy azokra, akik istenfélően hunytak el, igen nagy jutalom vár: 46ez szent és üdvös gondolat. Azért végzett engesztelést a halottakért, hogy bűneiktől megszabaduljanak. (2Makk 12,38-46)

44Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözőitekért! (Mt 5,44)

5Mikor pedig imádkoztok, ne tegyetek úgy, mint a képmutatók, akik szeretnek a zsinagógákban és a terek sarkán állva imádkozni, hogy feltűnjenek az embereknek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat. 6Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked. 7Az imádságban pedig ne fecsegjetek, mint a pogányok, akik úgy gondolják, hogy a bőbeszédűségükért nyernek meghallgatást. 8Ne hasonlítsatok tehát hozzájuk; mert tudja a ti Atyátok, mire van szükségetek, mielőtt még kérnétek őt 9Ezért ti így imádkozzatok:Mi Atyánk, aki a mennyekben vagy, szenteltessék meg a te neved; 10jöjjön el a te országod; legyen meg a te akaratod, amint a mennyben, úgy a földön is. 11Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma; 12és bocsásd meg vétkeinket, miképpen mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek; 13és ne vígy minket kísértésbe; de szabadíts meg a Gonosztól. (Mt 6,5-13)

32Simon Péter, én könyörögtem érted, hogy meg ne fogyatkozzék a hited, és egykor megtérve, megerősítsd testvéreidet. (Lk 22,32)

5Pétert tehát a börtönben őrizték, az egyház pedig szüntelenül könyörgött érte Istenhez. (Csel 12,5)

26Hasonlóképpen a Lélek is segítségnükre van erőtlenségünkben, mert nem tudjuk, hogyan imádkozzunk helyesen; de maga a Lélek jár közben értünk szavakba nem foglalható sóhajtásokkal. (Róm 8,26)

34Ki lenne hát az, aki kárhoztat? Talán Krisztus Jézus, aki meghalt, mi több, fel is támadt, Isten jobbján van, és közben is jár értünk? (Róm 8,34)

30Kérlek tehát titeket, testvérek, a mi Urunk Jézus Krisztusra és a Szentlélek szeretetére, segítsetek engem imádságaitokban. Kérjétek Istent értem! (Róm 15,30)

9Ezért mi is, attól a naptól kezdve, hogy ezt hallottuk, szüntelenül imádkozunk és könyörgünk értetek, hogy az ő akaratának az ismerete teljes legyen bennetek, minden lelki bölcsességgel és megértéssel együtt. (Kol 1,9)

16Mindig örüljetek! 17Szüntelenül imádkozzatok! 18Mindenért adjatok hálát, mert ezt várja Isten mindnyájatoktól Krisztus Jézusban. (1Tessz 5,16-18)

1Mindenekelőtt arra kérlek tehát, tartsatok könyörgéseket, imádságokat, esedezéseket és hálaadásokat minden emberért: 2a királyokért és minden feljebbvalóért, hogy békés és csendes életet élhessünk, telve istenfélelemmel és tisztességgel. 3Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt, 4aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére. 5Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus, 6aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, tanúságot téve a maga idejében. 7Emiatt rendelt ő engem hírnökké s apostollá – igazat mondok, nem hazudom –, a nemzetek tanítójává hitben és igazságban.
8Azt akarom tehát, hogy a férfiak mindenütt tisztán emeljék fel kezüket imádságra, harag és viszálykodás nélkül. (1Tim 2,1-8)

3Hálát adok Istennek – akinek, miként őseim, tiszta lelkiismerettel szolgálok –, amikor szüntelenül, éjjel-nappal megemlékezem rólad imádságaimban. 4Ilyenkor – könnyeidre emlékezve – úgy szeretnélek látni, hadd teljek el örömmel. 5Eszembe jut a benned levő képmutatás nélküli hit, amely előbb nagyanyádban, Loiszban, majd anyádban, Eunikében élt, és bizton tudom, tebenned is megvan. (2Tim 1,3-5)

25Így örökre üdvözítheti is azokat, akik általa Istenhez közelednek, hisz mindenkor él, hogy értük közbenjárjon. (Zsid 7,25)

16Valljátok meg tehát egymásnak bűneiteket, és imádkozzatok egymásért, hogy meggyógyuljatok, mert sokat megtehet az igaz ember könyörgése. 17Illés hozzánk hasonló ember volt, s amikor buzgón imádkozott, hogy ne essék eső a földre, nem is esett három évig és hat hónapig. 18Aztán ismét imádkozott, és az ég esőt adott, s a föld megadta termését. (Jak 5,16-18)

9Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal, 10és hangosan azt kiáltották: »Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!« 11Az angyalok mind ott álltak a trón, a vének és a négy élőlény körül, és a trón előtt arcra borulva imádták Istent: 12»Ámen! Áldás és dicsőség, bölcsesség, hálaadás, tisztelet, hatalom és erősség a mi Istenünknek, örökkön-örökké! Ámen.«
13Ekkor megszólalt az egyik vén, és azt kérdezte tőlem: »Kik ezek, akik hosszú fehér ruhába vannak öltözve, és honnan jöttek?« 14Azt mondtam neki: »Uram, te tudod!« Erre ő azt mondta nekem: »Ezek azok, akik a nagy szorongatásból jöttek, és fehérre mosták ruhájukat a Bárány vérében. 15Ezért vannak Isten trónja előtt, és éjjel-nappal szolgálnak neki templomában; és aki a trónon ül, fölöttük lakik. 16Nem éheznek többé és nem szomjaznak, nem éri őket többé a nap, sem bármiféle forróság, 17mert a királyi széken trónoló Bárány lesz a pásztoruk, az élet vizének forrásához vezeti őket, és Isten letöröl szemükről minden könnyet«. (Jel 7,9-17)

I. Az imádság mint a remény iskolája

32. A remény első lényeges iskolája az imádság. Ha már senki nem hallgat rám, Isten még mindig meghallgat. Ha már senkihez nem tudok szólni, senkit nem tudok segítségül hívni – Istenhez mindig szólhatok. Ha többé senki nem segíthet rajtam – akár valami bajról, akár az emberi képességeket meghaladó várakozásról van szó –: Ő tud nekem segíteni. Ha a végső magányba jutottam: az imádkozó ember soha nincs egészen egyedül. A feledhetetlen Nguyen Van Thuan bíboros tizenhárom éves fogságából, melyből kilenc évet magánzárkában töltött, egy nagyon értékes kis könyvet hagyott ránk A remény imádságai címmel. A börtönben töltött tizenhárom év a látszólag teljes reménytelenség állapotában az Istenre hallgatás, a vele való beszélgetés a remény egyre nagyobb erejévé vált számára, mely szabadulása után szárnyakat adott neki, hogy az egész világon a remény tanúja legyen az emberek előtt – a nagy reményé, mely a magány éjszakáiban sem hal meg.

33. Ágoston a János első leveléről mondott egyik prédikációjában nagyon szépen mutatja meg az imádság és a remény összefüggését. Az imádságot úgy határozza meg, hogy az a vágyakozás gyakorlása. Az ember nagyra van teremtve – Isten számára van teremtve, arra, hogy ő töltse be az embert. De a szíve túl kicsi ahhoz a nagy ajándékhoz, amit számára elgondoltak. Ki kell tágulnia. „Amikor Isten az ajándékot [önmaga ajándékozását] késlelteti, erősíti a vágyakozásunkat; a vágyakozás által tágítja bensőnket; és amikor kitágítja, befogadóképessé teszi [önmaga számára].” Ágoston Szent Pálra hivatkozik, aki önmagáról mondja, hogy az eljövendő felé nekifeszülve él (vö. Fil 3,13), s azután egy szép képet használ az emberi szív fölkészítése és kitágítása folyamatának leírására. „Képzeld el, hogy Isten mézzel [Isten gyengédségének és jóságának a képe] akar megtölteni téged, de ha te ecettel vagy tele, hova akarod tenni a mézet?” Az edényt, azaz a szívet előbb ki kell tágítani, majd meg kell tisztítani: meg kell szabadítani az ecettől és az ecet ízétől. Ez munkát igényel, ez fájdalommal jár, de csak így leszel alkalmas arra, amire rendelve vagyunk. Jóllehet Ágoston közvetlenül csak az Istenre irányuló befogadóképességről beszél, egészen világos, hogy ezen fáradság révén az ember, miközben megszabadul az ecettől és az ecet ízlelésétől, nemcsak Isten számára válik szabaddá, hanem nyitott lesz mások felé is. Ugyanis csak annyiban lehetünk együtt közös Atyánknál, amennyiben Isten gyermekeivé válunk. Az imádkozás nem azt jelenti, hogy kilépünk a történelemből és visszahúzódunk saját boldogságunk magányos szögletébe. A jó imádság a belső tisztulás folyamata, mely Isten és az emberek befogadására tesz alkalmassá. Az imádságban az embernek meg kell tanulnia, mi az, amit valóban kérhet Istentől – mi az, ami méltó Istenhez. Meg kell tanulnunk, hogy nem imádkozhatunk mások ellen. Az embernek meg kell tanulnia, hogy nem imádkozhat felszínes és kényelmes dolgokért, melyeket éppen megkívánt – azokért a kicsi reményekért, melyek eltávolítják Istentől. Meg kell tisztítania kívánságait és reményeit. Meg kell szabadulnia azoktól a hallgatólagos hazugságoktól, amelyekkel önmagát csalja. Isten átlát rajta, és az Istennel való találkozás arra készteti, hogy megismerje önmagát. „De ki látja meg saját hibáit? Tisztíts meg mindtől, ami rejtve maradt!” – imádkozik a zsoltáros (Zsolt19[18],13). A vétkesség föl nem ismerése, az ártatlanság téveszméje nem tesz igazzá és nem ment meg, mert én magam vagyok vétkes a lelkiismeretem eltompulásában, a képtelenségben, hogy a rosszat fölismerjem önmagamban. Ha Isten nincs, akkor talán ilyen hazugságba kell menekülnöm, mert nincs senki, aki megbocsáthatna, aki igazi mércém lehetne. De az Istennel való találkozás fölébreszti a lelkiismeretemet, hogy többé ne csaljon meg önigazolással, ne önmagam és az engem meghatározó kortársaim visszatükrözője legyen, hanem oda tudjon hallgatni a jóra.

34. Az imádságnak, hogy e tisztító erejét kifejthesse, egyrészt teljesen személyesnek kell lennie, benne nekem kell találkoznom Istennel, az élő Istennel. Másrészt azonban mindig vezetést és világosságot kell kapnia az Egyház és a szentek nagy imádságaiból, a liturgikus imából, amelyben az Úr folyamatosan tanít bennünket jól imádkozni. Nguyen Van Thuan bíboros lelkigyakorlatos könyvében elmondja, hogy voltak hosszú szakaszok az életében, amikor nem tudott imádkozni, s hogy ekkor hogyan ragaszkodott az Egyház szóbeli imáihoz: a Miatyánkhoz, az Üdvözlégyhez és a liturgia imádságaihoz. Az imádságban a közösségi és személyes imádságnak mindig együtt kell lennie. Így tudunk Istennel beszélni, így beszél Isten hozzánk. Így történik a tisztulásunk, mely által alkalmassá válunk Isten befogadására és az emberek szolgálatára. Így leszünk alkalmasak a nagy reményre, és így leszünk mások számára a remény szolgái, mert a remény keresztény értelemben mindig mások számára is remény. És tevékeny remény, amelyben azért küzdünk, hogy a dolgoknak ne „visszájára fordított vége” legyen. Tevékeny remény abban az értelemben is, hogy nyitva tartjuk a világot Isten számára. Csak így marad a remény valóban emberi remény.
XVI. Benedek pápa: Spe Salvi, 32-34 pont

Az imádkozó ember tudja, hogy imádságán keresztül olyan valakivel van kapcsolatban, aki egyidejűleg mindenki számára jelen van, aki a lét minden elemét áthatja, aki mindenkin könyörül. Az imádság „életcsere” barátok között. Az imádkozó tudja, ő soha nincs egyedül Isten előtt, mindig van valaki mellette, aki vele imádkozik.
IRODáK

Plébániai iroda nyitvatártási ideje:

hétfő-péntek: 08:00 - 12:00
hétfő és csütörtök: 17:00 - 19:00

Főesperesi iroda nyitvatártási ideje:

hétfő-péntek: 08:00 - 13:00

ELéRHETőSéGEINK

Parohia Romano Catolică Nr. 1 Carei
Str. 1 Decembrie 1918, nr. 54
RO-445100 Carei

Tel/Fax: +40 261 862 149
Mobil: +40 771 403 183 Email:

plebania@kalazanci.ro

INTéZMéNYüNK

Parohia Romano Catolică Nr. 1 Carei

COD FISCAL 8024129

COD IBAN:
RO96 RNCB 0222 0969 7469 0001
BCR CAREI