Ma Caritas-gyűjtés van az egyházmegye templomaiban. Adományaikat hálásan köszönjük!
A Főpásztor körlevele Szent Erszébet gyűjtésre vonatkozóan:
Kedves Híveim!
Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe alkalmából, jövő vasárnap tartjuk meg az idei egyházmegyei Caritas-gyűjtést. Ebben az évben a nehéz sorsú gyermekek ellátásához, neveléséhez, iskoláztatásához kérem a segítséget.
Egyházmegyei Caritas Szervezetünk gyermekintézményeiben évente ezernél is több hátrányos helyzetű gyermek részesül nevelésben, oktatásban, támogatásban. Caritas-unk pedagógusai szeretettel nevelik, gondozzák, fejlesztik ezen ártatlanok készségeit, hogy lehetőséget kapjanak egy jobb jövőre, hogy felnőttkorukra közösségünk aktív és értékes tagjaivá válhassanak.
Szeretettel kérem kedves híveimet, lehetőségeik szerint támogassák adományaikkal a szerény anyagi körülmények között élő gyermekekről való gondoskodást.
Szatmárnémeti, 2018. november 5.
† Jenő püspök
Holnap Árpád-házi Szent Erzsébet ünnepe van.
Mezőpetribena kirbáji szentmise de. 11 órakor kezdődik. Szeretettel várnak mindenkit!
Kedden este a hittanterembe várjuk mindazokat, akik a hétköznapok lelkigyakorlatával akarják az adventi időszakot átimádkozni.
A héten ünnepeli iskolánk a Patrocíniumot, Kalazanci Szent Józsefet.
Az ünnepi szentmise pénteken de. 10 órakor kezdődik, amelyre szeretettel hívják a Kedves Híveket!
A Down Alapítvány Nyílt Napot és Adventi Kirakodóvásárt szervez szombaton és vasárnap 10-17 óra között. Szeretettel várnak mindenkit!
Vasárnap, Krisztus Király ünnepén, a 11 órás szentmise után elvégezzük
az ünnepélyes felajánlást Krisztus Királynak; a szentmisét rövid szentségimádással zárjuk.
A plébániai irodán és a sekrestyében kapható fali és forgatható (egyházmegyei és saját) naptár a 2019-es évre.
Egy fiatalember egymagában ült az autóbuszon. Kitekintett az ablakon. Alig múlt húsz éves, csinos, finom arcvonású fiú volt. Egy nő ült le a mellette lévő ülésre. Miután kicsit kedvesen elbeszélgettek a meleg tavaszias időről, a fiú váratlanul így szólt:
– Két évig börtönben voltam. Ezen a héten szabadultam, éppen úton vagyok hazafelé.
Áradt a szó belőle, miközben mesélte, hogy egy szegény, de becsületes családban nőtt fel, és az a bűntett, amit elkövetett, mekkora szégyent és fájdalmat okozott szeretteinek, akiktől a két év alatt semmi hírt nem kapott. Tudta, hogy szülei túl szegények ahhoz, hogy vállalják az utat és meglátogassák őt a börtönben. És azt is tudta, hogy túl tudattalannak érzik magukat ahhoz, hogy levelet írjanak neki. Mivel választ nem kapott, nem írt nekik többet.
Szabadulása előtt három héttel tett egy utolsó, reménytelen próbálkozást, hogy kapcsolatba lépjen velük. Bocsánatukért könyörgött, amiért csalódást okozott nekik.
Miután kiengedték, felszállt az első buszra, ami éppen a házuk előtt halad el… Ott, ahol felnevelkedett és ahol még most is élnek szülei.
Szüleinek megírta, hogy ha megbocsátanak, egy jelet kér tőlük. Olyant, melyet jól lát az autóbuszból… Ha még visszafogadnák őt, kössenek egy fehér szalagot a kert almafájára. Ha nem látja ezt a jelet, nem száll le az autóbuszról, és örökre eltávozik életükből.
Az úti célhoz közeledve a fiút egyre nagyobb nyugtalanság töltötte el. Nem mert kinézni az ablakon. Biztos volt benne, hogy az almafán nem fogja meglátni a szalagot.
Útitársa végighallgatta történetét, majd udvariasan megkérte a fiút:
– Cseréljünk helyet! Majd én figyelek az ablakból.
Alig néhány ház előtt haladt el az autóbusz, amikor a nő meglátta az almafát.
Könnyeivel küszködve kedvesen megérintette a fiatalember vállát:
– Nézze! Nézze! Az egész fát szalagok borítják.
Állatokhoz hasonlítunk, amikor ölünk. Emberekhez hasonlítunk, amikor ítélünk. Istenhez hasonlítunk, amikor megbocsátunk.
